Amit Isten hatalmából megsejt az ember, az csak „szegélye”, pereme annak, aki Isten valójában. Sőt, még az isteni kijelentés sem „börtöne” az Istennek, mert Ő azon túl is Isten. Krisztusban Isten elmondta önmagáról a legfontosabbat, és utat nyitott nekünk az életre, de Krisztusban sem mondott el magáról mindent az Isten. Az ember Istent a maga teljes, igaz valójában meg nem ismerheti, ezért az embernek meg kell vallani, amit tudhat Istenről, és főként a belé vetett bizonyosságról vallhat (tudom, kinek hittem!), de soha nem gyárthat zárt tanrendszert Istenről, mintha mindent tökéletesen tudna róla. Jób barátai pedig ezt teszik. Ez fáj Jóbnak. Milyen lélek beszél belőlünk, ha Istenről szólunk (4); nem vagyunk-e hamis próféták, mint Jób barátai? Az Isten Lelkének leheletétől azonban kiderül az ég (13), és töredékes istenismeretünk, tevékeny emberszeretetté szelídül (2-3).
János 11,45-57
480. dicséret