Ésszel fel nem érem, hogy a lakáshitelt felvevők havi törlesztő részlete akár a duplájára is emelkedhetett, és mivel a húsz évre bevállalt havi kvóta is éppen az elhordozható határt jelentette; nyilván ennek dupláját esély sincs túlélni. Persze közgazdaságilag valamennyire értem az okokat, de ezek mögött éppen az áll, amit évezredekkel ezelőtt már Jób is elsírt. Vannak, akik olyan hatalmasok, hogy határokat mozdítanak el: nemcsak más szűkös birtokának határait csatolják magukéhoz, hanem minden létező határt átlépnek. Döbbenetes a hatalom, a pénz, a siker gátlástalansága, amelyik semmiféle könyörületet nem ismer. Jób felsorolja a sokféle kizsákmányolást (1-12), és végül megállapítja, hogy Isten mindezen nem botránkozik meg (12), hiszen mindez megtörténik…Jób téved! Isten Jézus Krisztus keresztjénél megmutatta, hogy mi a véleménye minden effajta gátlástalanságról, sőt, ahogy Jób is erre vágyott, ítéletet is mondott felette (1); de nem úgy, ahogy azt mi tennénk, leszámolva minden uzsorával, hanem úgy, hogy „a nagy bűnöst elereszték, a szentet a fára függeszték” (440. dicséret).
János 11,1-16
402. dicséret