Ki az idegen? Akit nem ismerünk, vagy más, mint mi. Elifáz, idegennek nevezi Jóbot, miközben magabiztosan szól, mert az a Tan, amit képvisel, hosszú évszázadok bölcs nemzedékeinek hagyománya, tehát nem egyéni vélemény. Valóban egyszerűbb bezárkózni a biztonságot nyújtó, megszokott „várba”, mint szembenézni a mindent összezavaró új kérdésekkel, és azzal, aki megkérdőjelez jól bevált formákat és igazságokat. A barátok Jób szenvedéseinek okát keresik, eszük ágában sincs segíteni neki, együtt érezni vele. Kívülről szemlélik a gyötrődőt, és csak hitbeli (teológiai) problémát látnak abban. Jób gondolkodása, szenvedése idegen marad számukra, de ők is Jób számára; ez az idegenség kölcsönös. Ugyanakkor ahogy öregszünk, egyre érzékenyebbek leszünk az „idegenekre”, mert biztonságra vágyunk, valójában Istenre vágyunk. Magamon is tapasztalom, hogy összerezdülök már mindattól, aki-ami „idegen”. Urunk adj lelki, hitbeli frissességet, hogy ne legyünk rugalmatlanok, érzéketlenek, kegyetlenek; ugyanakkor ragaszkodjunk ahhoz, aki viszont egészen bizonyosan tegnap, és ma, és mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8).
János 9,13-23
89. zsoltár