Vannak emberek akiknek Istennel kapcsolatos ismeretbeli és lelki igényét nem lehet kielégíteni: már minden létező válasz elhangzott miközben gyülekezeti alkalmak sokasága ad lehetőséget feltöltődésre, és még mindig nem elég. Ez a „soha nem elég”, ez a testi-lelki-hitbeli örökös kielégítetlenség az, amely a kezében akarná tartani az Istent. Isten azonban kiismerhetetlen (17-25), hangsúlyozza Jób, hiába akarunk okoskodó választ adni tetteire, illetve a bennünket körülvevő történések jó részére. Sok esetben a legbecsületesebb válasz: nem tudom. Mert nem tudjuk kézben tartani az Istent. Határozottan bölcs (1) válaszaink is csak fél-információk, kegyességi gyakorlatunk is sokszor csak idegcsillapító, Isten dicsérete helyett. Amíg nem döbbenünk rá, hogy nem tudjuk Istent kézben tartani, de Ő kegyelmesen hordoz bennünket, addig kielégítetlenül csak kérdezünk, vagy hazug módon határozott válaszokat adunk, újabb és újabb lelki „fröccsre” vágyunk, miközben kielégítetlenségünk csak egyre nő.
János 8,37-47
173. dicséret
2011.07.24. 04:00
komment