Gyökössy Endre a klasszikus evangélizációs igehirdetést ahhoz hasonlította, mint amikor egy sötét utcasarkon a pisztolyt egy nincstelennek szegezem, és ráordítok: „pénzt vagy életet”!. Ekkor a nincstelen kiforgatja a zsebeit, és visszakiált, „nincs semmim, húzza meg a ravaszt”. Jób barátai között Cófár a legvehemensebb, akinek sodró lendületű beszéde olyan, mint egy jól felépített evangélizációs igehirdetés. Először rámutat Jób bűneire, arra a keményszívűségre, amely még mindig fecsegésre és gúnyolódásra indítja Jóbot (2-6). Másodszor rámutat Isten tökéletességére, aki mindent lát, akinek mindig igaza van, akivel nem lehet vitába szállni (7-11). Harmadszor megtérésre hívja Jóbot: mert beismerve bűneit, Isten könyörülni fog rajta. Cófár minden szava igaz, valóban csak a megtérés segíthet az emberen; de eközben nem veszi észre a szenvedő embert. Jób a testi kínoknak olyan vermében szenved, ahol az embert már csak gyötrelmei tartják fogva. Itt már nem elég csak szólni az Isten szeretetéről, itt először az emberi szeretet megtapasztalható melegén át lehet az Isten szeretetét továbbadni. Jób erre vágyik, és mindannyian, joggal!
János 8,30-36
238. dicséret