Mindnyájunknak van egy „világa”, amelyet a saját tapasztalatainkból, élményeinkből, és leginkább soha be nem ismert és nem is mindig tudatosodott érdekeinkből rakunk össze. Ezen a „világon” soha nem tudunk túllépni. Egy idő után pedig már bele sem gondolunk, hogy mennyire rész szerint van bennünk az ismeret (1Korinthus 13,9). A „kegyes” ember Istenre hivatkozik, hogy saját töredékes, de minél teljesebbnek feltüntetett igazságát igazolja. Nincs ennél veszélyesebb.  Saját világunknak ez a gyarlón kiérlelt igazsága ural mindent: meglátásainkat, véleményünket, istenképünket, egymáshoz való viszonyunkat. Kegyetlenek vagyunk, ha világunk igazsága nem érvényesül a másikéval szemben. Erről szól a Jób könyve!
János 8,21-29
238. dicséret