Jób panasza leplezetlenül szól az emberi élet-nyomorúságok három nagy területéről. Az első terület a hétköznapok küzdelmeinek sora (1-10), napszámos módjára, a megélhetésért (2), miközben „szellő napjaink” (7), tele nyugtalansággal (ma így mondanánk, stresszel) gyorsabban leperegnek, mint a takács vetélője (4-6). Jób ezután azokról a nyomorúságokról vall, amikor az ember belebetegszik az életbe, a sok „nyomásba”, és lidérces álmok rémítik szorongó lelkét (11-16). A lelki betegségek után a testi fájdalmak következnek (17-21), a folyamatos apró fájdalmakon át a testi kínokig, amikor az ember már a nyálát sem tudja lenyelni (19). A nyomorúságok mindhárom területét átélte Jób, és beleretten a gondolatba, hogy egyszer eljön az idő, amikor már nem lesz (10 és 21). Most ne adjunk semmiféle megoldást az elhangzottakra, ne legyünk nyomorúságos vigasztalók, hanem gondoljuk át őszintén Jób panaszát!
János 7,40-53
452. dicséret