Tudunk-e magára az emberre tekinteni: függetlenül attól, hogy mit mondott és tett, mit gondol, és hová tartozik? Jób kétségbeesve kéri barátait, hogy rá tekintsenek végre, és ne korábbi szavaiért feddjék meg (25). Akkor leszünk igazán krisztusiak, ha a szükséget szenvedő embert látjuk, függetlenül attól, hogy kicsoda az illető! Ritkán jutunk el erre a magaslatra! Hányszor dörgölték már nekem is az orrom alá, hulla fáradt állapotomban is: ezt mondtad, megígérted! Persze lényegtelen, hogy tényleg mondtam-e, vagy ígértem-e, mert jó megfedni a másikat, miközben ezzel felmentjük magunkat! Nem létezik ennél a lelkületnél nagyobb könyörtelenség. Jób sem tökéletes, de barátai irgalmatlan, semmit érő vigasztalók (21). Pontosan olyanok, mint mi!
János 7,31-39
373. dicséret