Évente egyszer, júliusban lomtalanítással egybekötött nagytakarítást tartunk, mert egy év alatt rengeteg „cucc” felhalmozódik körülöttünk. A ház nem más, mint „cucc”, tetővel ellátva. A rendrakás végére azonban annyira belefáradunk az egészbe, hogy olyanokat is kidobunk, amit nem kellett volna, utólag azonban hiába sajnálkozunk. Bizony, időnként el kell végezni a nagytakarítást, lelki értelemben is, kompromisszumok nélkül. Ezért dönt úgy Izráel népe, hogy a benjamini Gibea városának erkölcstelen, fajtalan és gyilkos tetteit (6) nem hagyja szó nélkül, és kitakarítja a gonoszt Izráelből (10). Mégis, nekem több bajom is van ezzel a nagytakarítással! Egyrészt gyanús az a „lelkesedés” és egység, amely szerint Izráel most egy emberként lép fel a vétkesek ellen. Ugyanakkor az is tény, hogy a problémát felvető lévita sem teljesen makulátlan az erkölcseit illetően (4 és 19. fejezet, vö. János 8,1-11). A legnagyobb bajom azonban az, ezzel a tisztogatással, hogy nem krisztusi. A konkoly ész nélküli, indulatos szaggatására a mi Urunk egyértelmű és határozott nemet mondott (Máté 13,29)! Ezt vegyük komolyan! Még akkor is, ha ez a „nem” soha nem jelentheti azt, hogy bármilyen szinten is kokettálni lehet a gonosszal.
János 6,16-21
300. dicséret