Ez a példázat azt szemlélteti, hogy minden hatalmi pozícióban ott fenyeget ez a rettenetes veszély, hogy egyszer csak elkezd önző módon rombolni, pusztítani, az emberi indulat tüze kicsap belőle, és megemészt mindent. A példázat a fák királyválasztásáról szól. A legjobbak: a fügefa, az olajfa, a szőlő nem akartak királlyá lenni, de a silány tüskebokor elvállalta. Nyitott kérdés, számomra is, hogy a „törpe-lelkület” jele, vagy Istentől való küldetés, ha valaki „nagyobb” feladatot vállal?! A nemes fák ugyanis azért nem akarnak királlyá lenni, mert életükkel, gyümölcseikkel már végzik azt, amire rendeltettek: olajat (9), édes gyümölcsöt (11), mustot (13) ajándékoznak az embereknek. Nem kell királyság, hatalom ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjenek. A lényegi különbség csupán annyi, hogy Gedeont az Úr hívta el a szolgálatra, Abímeleket pedig nem; egyébként pedig soha nem hatalomról, hanem mindig szolgálatról, és rettenetes felelősségről van szó; valamint az Úrtól való küldetés is egy adott időre és feladatra szól, utána pedig félre kell állni. Gedeon is ott tévedett, hogy amikor az Istentől kirendelt ideje lejárt, ő nem állt félre, ettől kezdve pedig már csak rombolt.
János 2,13-25
349. dicséret