Gedeon végrehajtotta azt a küldetést, amit Isten bízott rá, de neki ennél még több kellett. A sikerben egy idő után nem látta az áldást, így az csapda lett számára. Ettől kezdve megváltozott Gedeon, és ezt nem vette észre: ez pedig a hatalom, a kelleténél nagyobb sikerek esetén a legveszélyesebb. Gedeon elindul lefelé a lejtőn: először csak ügyes diplomáciával leszereli a féltékeny efraimiakat (1-3), aztán megtorolja az őt kigúnyoló két várost (16-17), majd személyes bosszút áll az ellenség fejedelmein (18-21), egyeduralomra tör, mégpedig a lehető legaljasabb módon, Istenre hivatkozva (23), bálványimádóvá lesz (27), és háremet tart (30). Kivé lett ez a Gedeon, akit a hit hősei között említ az Újszövetség. Minden hős „mitosz”, valójában a legnagyobbak is Isten kegyelméből azok, akik, a hit hősei is; Isten kegyelme használta őket, akik olyanok, mint bárki más. Nem hiszek az emberi nagyságban, csak az Úr hatalmában.
János 2,1-12
436. dicséret