Valaki megvallotta nekem, hogy sokszor kísérti a gondolat, hogy felhagy a felelősségteljes döntésekkel, és hálátlan gürcöléssel megterhelt munkájával: „jó lenne a nyugalom, elég volt a sok harcból…” – fogalmazott. Bizony nagy kérdés ez: felvállalni nagy harcokat, odaállni egy fontos ügy mögé, vagy úgy tenni, mint Ruben törzse cselekedett, aki nem tartott a többi törzzsel, helyette otthon maradt a békés karámok között, hallgatva a patak csobogását és a pásztorfurulyát. Ruben törzse ezt a döntést fontolgatta: harc, vagy nyugalom: végül otthon maradt. Károli fordítása szerint Ruben törzsében nagy elhatározások voltak, hogy kitartanak testvéreik mellett, de elfeledkeztek a nagy elhatározásokról. Figyeljünk az Igére: csak az tapasztalja meg Isten szabadító jelenlétét, aki nem felejti el elhatározásait, nem fontolgat, és a békés furulyaszó helyett az Istentől rábízott feladat harcait vállalja. Aztán majd eljöhet a „patakcsobogás” ideje is, ha eljöhet…
János 1,29-34
183. dicséret