A szombati nap este hat órakor „múlt el”, a kenet megvásárlása még ekkor megtörténhetett. József és Nikodémus a temetés napján elvégezték Jézus testének megkenését (János 19,38-39). A húsvéti történetben a test megkenetésének inkább teológiai mondanivalója van, hangsúlyozva, hogy az asszonyok valóban halotthoz mentek, és nem számítottak arra, ami végül is történt. Húsvét Isten meglepetése volt. „Illatos kenetek sokaságával” maszkírozza magát az ember életében is, hogy a múló idő halálos szagát tompítsa, amely bizonyos kor után a leggondosabb tisztálkodás ellenére is kiszivárog az ember bőréből. Az „illat” közömbösíti testünk „szagát”, a halál tényét, a rothadandóság rabságát (1Korinthus 15,53). A megdicsőült test, a feltámadott test konkrét, megismerhető, megtapintható valóság, de a romlandóság „szaga” nélkül, hiszen a feltámadott test romolhatatlan. Ez a tény is húsvét evangéliumához tartozik.
Zsoltárok 71,14-24
499. dicséret