Egyik ismerősöm cukor nélkül issza a kávét, ezért a kávéscsésze alján érintetlenül maradt a kockacukor. Egy picurka kávé ha kilöttyen, azt a csészealjról a kockacukor azonnal magába szívja. Dsida Jenő verse énekli: „…a sűrű lé mily biztosan, mily sunyi-resten szivárog, kúszik fölfelé a kristálytiszta kockatestben…”. Egy picinyke fekete végérvényesen bepiszkítja a hófehéret, ahogy egy kicsi kovász az egész tésztát megkeleszti. A „pici” hat, sőt átformálhatja az egészet. A krisztusi megváltó „jó” újjászüli az egész embert, de egy cseppnyi rossz, krisztustalan kovász tönkretehet mindent. Elég egy bajkeverő, rámehet az egész közösség; elég egy engedetlen döntés, és belepusztulhat az életünk; elég egy jól időzített rágalom, és belehal valaki; elég egy tiltott ajtót kinyitni, és ebben a világban soha többé nem tudjuk azt becsukni…Vigyázzunk, óvakodjunk (15)! Áldott légy Urunk, ha be is feketített bennünket „engedetlenül kilöttyent döntéseink feketekávéja”, nem olvaszt bennünket kockacukorként magába a sűrű-sötét lé. Ez a megváltás, ez a kegyelem. Dicsőség Neked!
Zsoltárok 51,1-8
51. zsoltár