Ahol a testi hiány (éhség, fájdalom, szűkölködés) elér egy bizonyos határt, ott a tanítás és a „lelkizés” kevés. Több kell! Konkrét segítség. Egyébként kidőlünk a sorból! Nagy hibát követünk el, ha a test valóságos igényeit nem vesszük figyelembe, és „lelki” síkra tereljük azt. Ezt Jézus sem teszi. A négyezrek megvendégelése elsősorban abban különbözik az ötezrekétől (6,30-43), hogy itt Jézus, mint az éhező sokaság táplálója áll előttünk. Itt nem ad tanítást, mint az „ötezrek” megvendégelése előtt, nem hirdet Igét, hanem megeteti az éhezőket: ez is evangélium hirdetés. Az Úr azokról is gondoskodik, akik messziről jöttek (3), akik még távol vannak Istentől, de mégis az Úr tulajdonai ők. Márk itt a „pogányokra” gondol: mindazokra, akik még távol élnek Tőle, de közeledőben vannak Hozzá. A jóllakottság persze nem elég, sőt az ember ilyenkor döbbenhet rá igazán arra, hogy egész élete üres Isten nélkül. Ma itt tartunk! Jóllakottság már van, legalábbis sokak számára, de Krisztus nélküli életünk üressége lassú kidőléssel fenyeget bennünket, amely rettenetesebb minden éhhalálnál. Hív az Úr, mert testünket-lelkünket meg akarja elégíteni „eleséggel”.
Zsoltárok 50,16-23
50. zsoltár