Az öröm Isten ajándéka, ami nélkül elviselhetetlen lehet az emberi élet. Ennek az örömnek hiteles megnyilvánulása a mosoly, amely Kodály Zoltán szerint két ember között a legrövidebb út. A mosoly mellett a nevetés is lehet az Istentől való öröm megnyilvánulása, a menny előíze. De más nevetni, és más kinevetni valakit; mert ilyenkor nevetésünk valaki ellen irányul. Az ilyen nevetésben mindig van valami léha, felelőtlen és hitetlen vonás, amely bármikor átcsaphat röhögésbe. Fájdalmas, ha két ember összenevet egy harmadik jelenlétében, és hitetlenség, ha mindez az Isten szavára válaszként történik. Sára nevetett, amikor az Isten idős kora ellenére utódot ígért nekik (1Mózes 18,15). Fesztusz helytartó is bolondnak nevezte Pált, amikor az apostol az örök életről beszélt (Cselekedetek 26,24). Itt a halott leányka rokonai nevetik ki Jézust, amikor Ő reménységre buzdít. Bizony rest a mi szívünk, hogy elhiggyük az Isten ígéreteit (Lukács 24,25). A hitetlenül rest szív pedig zavarában és tehetetlenségében is nevet mások jelenlétében, miközben odahaza már átkozódik. „Nevetés közben is fájhat a szív” (Példabeszédek 14,13). Ezért bizony „többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív” (Prédikátor 7,3).
Zsoltárok 43
43. zsoltár