Nemrégiben lefotóztam egy cicát, aki riadt tekintettel bújt meg a bokrok között. Ez a jelenet az elrejtettség és a nyilvánosság bonyolult együttesét juttatta eszembe. Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy Isten szeretete nyilvánvalóvá legyen. Őbenne Isten kilépett az elrejtettségből, és minden fontosat elmondott magáról az embernek. Mindezt azért is tette, hogy az ember e földi lét bizonytalanságai között megtapasztalhassa azt a szent elrejtettséget, amit csak Ő adhat. Most, amikor a modern technika által egy látványos „nyilvánosházzá” lett az egész világ, erre a szent elrejtettségre életmentően szükség van. Az ember e világban inkább elrejtettséget igényel, mert a nyilvánosság nélkülözhetetlen ugyan, de rengeteg hazugságot rejthet magában. Jézus Krisztus az egyetlen igaz „nyilvánosság”. Számunkra csak odaát lesz megtapasztalható az elrejtettségből való kilépés. Ott igazán megmutatkozhatunk egymás számára. „A bölcs…elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják” (Példabeszédek 22,3).
Zsoltárok 40
40. zsoltár