A mi Urunk a segítségre szoruló ember felé fordul, akit középre állít, jelezve, hogy Istent szeretni kizárólag a másik ember személyválogatás nélküli szeretetével lehet. Ez a szeretet mindig a konkrétan bajba jutott ember felé irányuló, tetten érhető szeretetben mutatható meg. A jó és a rossz is, mint erkölcsi kategória, csak ezen az alapon ítélhető meg: életet ment, vagy elveszít az, amit teszünk (4)? Minden cselekedetünk ilyenformán hat a másik emberre. Jézus egyszerre haragszik és szán bennünket, hogy olyannyira nincs értelmünk és szívünk „beletekinteni” abba, hogy hányféle módon tesszük tönkre, „veszítjük el” a másik életét, miközben mi magunk is rámegyünk erre. Inkább legyen száradt a kezünk, mint hogy azt a másikra emeljük. Az igazi gyógyulás nem a dermedt kéz mozdulása, hanem az értelem és a szív megújulása, hogy az irányítsa szeretetre tagjainkat. Ezt a gyógyulást adja az Úr!
Zsoltárok 36
36. zsoltár