A ma embere nem szereti ezt a kifejezést: „bűn”; túl egyházias, dogmatikus, rettenetes. Másrészt: folyamatosan hárítunk, mert nem akarunk szembenézni határtalan gyarlóságainkkal, hiszen ez fájdalmasan tehetetlenné dermesztené gátlástalanságainkat. Harmadrészt: manapság másként beszélnek ugyanarról, amiről a Szentírás, a „bűnt” említve szól. Engedjék meg, hogy egy „mai” dalszöveggel fejezzem ki ugyanazt, amit „egyházias nyelven”, a Szentírás üzenete alapján, Krisztusért kiáltva, az ember nyomorúságának, bűnnek nevezünk. Ugyanarról van szó, de másképp. A „Quimby” zenekar, 2010-ben megjelent albumának egy dalából idézek. Akinek van füle, hallja…„Ne legyen több illúziód, a kutyám nem szeret. Csak a sajtos hamburgered miatt csóválja neked…Uram, bocsásd meg minden bűnömet. És ha keselyűként köröz a gyűlölet. Dobj neki egy csontot a fazékból. Minket meg ments meg a gonosztól!”
Zsoltárok 34
34. zsoltár