A tanítványok belefeledkeznek a munkába. A hálókkal bajlódva küzdenek a mindennapi betevőért. A kerítőhálókat bevetik a tengerbe (16), majd kihúzzák, minden nap ugyanúgy. Ebben az élethelyzetben szólítja meg őket az Úr! Jézus követése akkor azt jelentette, hogy otthagyták a hálókat (18), de az esetek nagy többségében azt jelenti, hogy a halászatot, azaz a mindennapi életünket újítja meg. Nincs nagyobb dolog, mint amikor valaki örömmel, minden rendet felforgató törekvés (ambíció) nélkül éli „kispolgári életét”, és ebben boldog. A krisztusi ember ilyen. Minden hétköznapitól való eltérés, amely valami jobbat és izgalmasabbat ígérő „rendkívüli” dolog felé igyekszik, valójában menekülés egyfajta illúzióba, ami előbb-utóbb csalódást, sok kárt, és szenvedést okoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet a szebbre és jobbra törekedni, és bele kell szürkülni a hétköznapokba, hanem azt jelenti, hogy a hétköznapokat kell megtölteni mennyei tartalommal. Ez az igazi, Krisztusnak kedves feladat.
Zsoltárok 31,15-25
256. dicséret
 

Szerző: refdunantul  2011.04.30. 04:00 komment

süti beállítások módosítása