A test feltámadása a leglényegesebb ígérete a húsvéti evangéliumnak. Ez teszi az örök élet valóságát konkréttá. Nem ez a test támad fel, mert ez elrothad (50). A test azonban nem egyenlő bizonyos „anyagok” („test és vér”) összességével. Testemben hétévente minden sejt kicserélődik, ezért testemben közel sem vagyok az, aki hét évvel ezelőtt voltam. A test feltámadása azt jelenti, hogy az ember megőrzi személyazonosságát, ezért egymásra ismerünk odaát, Krisztusban miénk a viszontlátás reménysége. A test feltámadása hirdeti, hogy az örök élet nem egy „szellemjárás”, vagy egy „lelki ködben való lebegés”, hanem egy konkrét valóság. Olyannyira, hogy Isten új eget és új földet, azaz egy új világot is teremt az örök élet színtereként, amelyben igazság lakozik, és ahol többé nem úr a halál (Ézsaiás 65,17; 2Péter 3,13; Jelenések 21,1). Jézus Krisztus feltámadott testét megérinthették (János 20,20), ő maga megette a halat, hogy megmutassa, testben támadt fel (János 21,13), de ennek a testnek többé nem jelentettek akadályt a tér és az idő korlátai (János 20,19). Nem általában hiszünk valami feltámadást, hanem testünk feltámadására van ígéretünk. Hiszem a test feltámadását?
Zsoltárok 27
187. dicséret