A korinthusi gyülekezet tagjai megtért, de izgága emberek voltak, tele konfliktusokkal. Büszkék voltak a maguk ajándékaira, és lenézték a másét. Pál próbálja „kezelni” ezt a nyomorult helyzetet: teológiai érveket említ (sok tag, de egy test; 12,7), gyakorlati tanácsokat ad (azért kaptad, hogy használj vele; 12,14). De ezek csak tüneti kezelést nyújtó technikák. Az igazi megoldást a szeretethimnuszban tárja fel, amely az eddigieken túl az egyetlen különb út minden földi probléma megoldása felé. Itt nem az emberi szeretetről van szó, hanem az élő Isten soha el nem múló, mindent elfedező szeretetéről (7), amely Jézus Krisztusban testet öltött: „A szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…nem keresi a maga hasznát…mindent eltűr” (4-7). Meghalhatsz nemes ügyekért, semmi haszna annak (3). Egyetlen esélyünk a „normálisabb” életre, ha az önátadó krisztusi szeretetet kikönyörögve viszonyulunk egymáshoz.
Zsoltárok 22,23-32
295. dicséret