Azokban a helyzetekben érezzük biztonságban magunkat, ahol nekünk van valamink, ami a másiknak éppen nincsen, így mi vagyunk az adott helyzet urai, miközben embertársunk megaláztatik. Ez könyörtelenül így van a világ megannyi szögletében. Ezzel szemben Isten gyülekezetében szeretik egymást. Ha van is közöttük időleges szakadás, ami elkerülhetetlen, nincs közöttük meghasonlás (18), vagyis a nézeteltérés tisztító kohója után, egy krisztusibb szinten formálódik ki közöttük a kegyelemmel és megbocsátással teljes közösség. Ha ez nem így van, akkor csak kárunkra jövünk össze (17). A hívők közössége az egyetlen hely e világban, ahol az ember megtapasztalhatja a szeretetet. Döbbenetes csalódás, ha az ember itt sem talál irgalmat. Ugyanakkor: hányan élnek vissza az egyházban ezzel az igénnyel (a világban nem lehet, de majd az egyház)?
Zsoltárok 19
19. zsoltár