A keresztyén ember szabadsága az örök élet bizonyosságából fakad. A hívő ember mindent az örökkévalóság távlataiból szemlél. Egyedül a Krisztus által megnyert örök élet teszi lehetővé azt, hogy megváltozzon az ember, az egyház, a társadalom. Más esély nincs; egyébként az emberi önzés (bűn) letarol mindent. Ha van örök élet, akkor nem csak e világban kell mindent „leszakítani”; akkor lehet lassabban, értelmesebben élni, lehet megbocsátani, lehet nemet mondani pitiáner hatalmi harcokra, lehet határtalanul szeretni. Aki szabad, az még arra is szabad, hogy mindenki szolgájává legyen (19). Aki szabad, az lemond „halott”, érdek alapú elvekről a Krisztusért, és a másik emberért. Pál, e szabadságban lemondott még nemzeti és vallási identitásáról is, csak hogy némelyeket a Krisztusnak megnyerjen. Ez az evangéliumot szolgáló szabadság volt az ő igazi identitása.
Zsoltárok 15
15. zsoltár