Elgondolkodtató, ahogy az apostol fogalmaz: „látványossággá lettünk a világban” (9). Ezt teherként, negatívumként említi. Isten ennyire alkalmazkodott e világ kereteihez, hogy  az evangélium hirdetése is a „látványosság”, a „nyilvánosság” egyik fajtája. Az apostol nem szégyelli bevallani, hogy neki „terhes” az a tény, hogy ki kell állnia emberek elé, hogy a szemek rá szegeződnek, miközben Krisztust hirdeti. Eközben véleményezik külsejét, beszédét, megjelenését. Ő azonban ezt is vállalja Krisztusért. Jaj annak, aki azért hirdeti az Igét, mert valójában a „látványosságot”, a „nyilvánosságot” szereti. Sokan vannak ilyenek, akik nem az ügyet szolgálják, hanem az ügy nyilvánosságát fogják a saját vitorlájukba. Jaj nekünk, ha ez a lelkület indít bennünket a „szolgálatra”, ahogy ezt a lelkületet egyszer megfogalmazva is hallottam: „az egyház nem nagy piac, de biztos piac”. Szabadíts meg Urunk, az ilyen lelkülettől.
Zsoltárok 2
2. zsoltár