A „lelki” ember az, aki Isten Lelke által újjászületett ember, aki Krisztusban örök életet nyert, és mindazt a mennyei gazdagságot megkapta, amit szem, fül, és emberi értelem nem képes érzékelni, ahogy a vakond sem képes elhordozni a napfényt (2,9). A „lelki” ember kinyilatkoztatást kap (2,10), üzenetet kap az Úrtól, érti az Úr szavát, míg a testi ember azt hiszi, hogy minden tudás birtokában van, és ő ad kinyilatkoztatást, vagyis a testi embernek „mindig igaza van”. A lelki ember mindent megvizsgál (2,10), minden kérdést fel mer tenni, még Istennel kapcsolatban is, mert tudja, hogy ő már az Úr tulajdona, míg a testi ember egyetlen komoly kérdéssel, még életének végességével sem mer szembesülni, miközben félelmeit magabiztossággal palástolja. Nagy a baj, ha lelkiek helyett testiek vagyunk!
4Mózes 35,1-8
83. zsoltár