Ki a barbár? A görög nyelv a „barbár” kifejezéssel illetett minden olyan idegen népet, akik nem görögül, hanem a saját anyanyelvükön beszéltek. Ez a kifejezés eredetileg nem hordozott negatív értelmet, de hamarosan hozzá tapadt egy olyan érzet, amely ma támad bennünk, ha ezt a szót halljuk, hogy „barbár”. Az a „barbár”, aki nem olyan, mint én (mi). A barbárok azonban nem mindennapi emberséget tanúsítottak a hajótörött Pál iránt, azaz krisztusi szeretettel vették körül a nélkülöző, didergő, éhező hajótörötteket. Létezik barbárság, és nem az a barbár, aki más, mint én (mi), hanem az, aki nem szánja meg a nélkülözőt, sőt hagyja szenvedni a másikat, sokszor azért, mert más, mint az, aki éppen „helyzetben” van. Jézus hangsúlyozta, milyenek az ő követői: „…éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok” (Máté 25,35).
4Mózes 28,16-31
227. dicséret
 

Szerző: refdunantul  2011.03.17. 04:00 komment

süti beállítások módosítása