A pánik egy rendkívüli állapot, mely a hirtelen ránk törő, pusztulással fenyegető veszélyfaktorok miatt sokkos görcsbe rántja az egész szervezetet, az egész embert, testet és lelket együtt. Persze nem mindegy, hogy a veszélyfaktorok ténylegesen pusztulással fenyegetnek, tehát valóban nagy a baj, vagy csak mi látjuk őket életveszélyesnek. A krisztusi ember valóságosan észleli a veszélyt, azt nem becsüli sem túl, sem alá, ugyanakkor nincs számára életveszélyes helyzet, mert örök életbe vetett bizonyossága van. Éppen ezért, a hívő ember minden helyzetben a reménység, és soha nem a pánik embere. Krisztus ezzel a mennyei nyugalommal aludt a viharzó tenger dobálta hajón (Márk 4,38). A halálba készülők között, a jogos pánik határán Pál, Krisztusban bízva enni kezd, és a többieket is erre bíztatja. Milyen gyönyörű meghatározása ez az úrvacsorának. „Üdvösségünk reménységre szól” (Róma 8,24).
4Mózes 28,1-15
75. zsoltár