Mi mindent gondolunk a másikról? Hallunk róla valamiket, felszínesen ismerve kialakítunk egy képet a másikról, amely számos előzetes ítélettől terhelt. Istentől való ajándék, ha két ember (vagy embercsoport) időt áldoz egymásra, és őszintén elkezdenek beszélgetni. Minden ilyen beszélgetés (dialógus), az Isten ajándéka, és az Ő színe előtt történik. Pált az ezredes elé vezetik, és ekkor Pál így szól hozzá: „szabad valamit mondanom neked” (37)? Ezzel pedig elkezdődik egy párbeszéd Pál és a római ezredes között, és közben kiderül, hogy Pál egészen más, mint ahogy azt az ezredes gondolta róla. Amikor azonban Pál szólhat ez ezredeshez, a hadvezér egyik ámulatból a másikba esik: hát te tudsz görögül (37), hát nem te vagy a lázító egyiptomi (38), hát te római polgár vagy (22,26)? Szánjunk több időt egymásra, ismerjük meg a másikat, és addig ne gondoljunk róla semmit másodkézből szerezett információk alapján…
4Mózes 17,16-28
107. zsoltár