Az élő hitű keresztyén nem azért követi Krisztust, mert ezáltal akarja megtalálni önmagát, és egyben elhatárolni magát másoktól, hanem azért, mert Jézus Krisztusban valósággal megismerte az élet útját, így csak ezen az úton tud járni. A keresztyén hit nem „önazonosságot” (identitást) adó rendszer, mert így csak „egy” a sok hasonló önazonosságot nyújtó egység között, hanem az „egyetlen”. Akinek az élő Jézus Krisztusba vetett hite van, az „apróságokon” nem vitatkozik, mert számára Krisztus több, mint identitás. Ezért Pál Jeruzsálemben nem kezd el vitatkozni Jakabbal a zsidó áldozatról, és Jézus Krisztus, egyetlen, tökéletes áldozatáról; Pál nem vitázik, hanem alá veti magát a zsidó törvények szerint előírt tisztulási szertartásnak. Itt a legnagyobb Pál, itt igazán krisztusi Pál, mindenkivel szemben szabad, miközben mindenkinek szolgájává lett…(1Korinthus 9,19-20).
4Mózes 17,1-15
73. zsoltár