Erre vágyunk, egészen megvigasztalódni! Sajnos, ritka élményünk ez. Sokszor távozunk úgy az istentiszteletről, hogy nem történt találkozás sem Istennel, sem egymással, nem nyertünk erőt, „terhünk egyre súlyosabb” (274. dicséret), és így még „sűrűbb” a hétköznap. Igeszakaszunkban minden együtt van, mintaszerűen: tanítás, amelyet jel kísér, a lezuhant fiatalember feltámasztása, amelyet a kenyér megtörése követ; mindennek eredménye, hogy a jelenlévők egészen megvigasztalódtak. A három fontos elem, a Szentlélek valóságos jelenlétére utal. Azt már szóba sem merem hozni, hogy mi húsz percnél tovább képtelenek vagyunk a tanításra figyelni, sőt e húsz perc alatt is gyakran „alszunk”, pedig, lám, „halálos álom” ez. Imádkozzunk szentlelkes istentiszteletekért, élő tanításért (Igéért), megerősítő jelekért, a kenyér rendszeres megtöréséért; hogy egészen megvigasztalódjunk, és legyen erőnk krisztusi emberként a hétköznapokhoz.
4Mózes 15,1-21
71. zsoltár