Vannak emberek, akiket megelevenít, ha vitatkozni lehet; az érvekre azonnal készen vannak az ellenérvekkel. Az ilyen vita-kész emberek „vitathatatlanul” nagyon okos emberek, vág az elméjük, komoly ismeretanyaggal, műveltséggel, kombinációs képességgel rendelkeznek. A vitatkozás során mindenki biztos a maga meglátásában, ezen keresztül önazonosságában, azt védi: az eredményes vitatkozó minden körülmények között meg tudja védeni önmagát. A vita azonban nem krisztusi lelkületből fakad, mert a megváltás csodájához képest lényegtelen ügyekre figyel, miközben nem ismerheti a krisztusi önmegtagadást, az engedést, az alulmaradást, az önátadást. Pál úgy vitatkozik, hogy nem vitatkozik, hanem Isten Igéjére hivatkozva bizonyságot tesz, hogy Jézus a Krisztus, aki meghalt, feltámadott, a mi feltámadásunk zálogaként. Mindig kész vagyok erről a csodáról beszélni és beszélgetni, de soha nem akarok erről vitatkozni.
4Mózes 9,15-23
97. zsoltár