János Márk az első missziói út során nem tölti ki szolgálati idejét, hanem az út felénél valamiért visszamegy Jeruzsálembe (13,13). Pál ezért a második missziói útra nem viszi magával, emiatt Barnabással is összekülönbözik. Neheztel itt Pál, netán haragszik, vagy csak következetes ahhoz az emberhez, aki még nem érett erre a szolgálatra. Úgy illik magyarázni, hogy Pál következetes, ő nem haragszik, szerintem pedig Pál, mivel megtérten is ember, itt bizony neheztel, haragszik; de ő ennek ellenére újjászületett ember, haragja nem örök harag. Később arról olvasunk, hogy rendeződött kettejük viszonya. Pál halála előtti utolsó kérése így hangzik: „egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban” (2Timóteus 4,11). Kell a következetesség, de Isten ügyének győzelme nem a mi következetességünkben rejtőzik, főként nem a következetességnek álcázott haragunkban, hanem egyedül a feltámadott Krisztusban!
4Mózes 5
143. zsoltár