Ezékiás hitt az Úrban, és népét is visszavezette az Úrhoz. Rengeteget tett: megerősítette Jeruzsálemet, megoldotta a város vízellátását, helyreállította az élő Isten tiszteletét. Az Úr pedig megáldotta, gazdagságot, tekintélyt ajándékozott neki, miközben csodákat éltek meg, hiszen a nagy hatalmú, Istent káromló asszír király megalázva menekült a város alól. Minden tette sikeres volt (30). Ezékiás élete hívő élet, és áldott élet, amely látható sikerekben öltött testet. Boldog az, aki hisz, és ennek nyomán hitének áldásaiban is részesül, de még boldogabb az az ember, aki hisz, még akkor is, ha ennek „áldása” kudarc, veszteség, szenvedés. „Boldog, aki nem lát, és hisz” (János 20,29). Ez valóságos hit! Istent önmagáért imádó hit! Az ilyen ember az Úrban van, minden nyomorúságai között is, ezért valójában minden az övé: „mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6,10). Az ilyen embert soha nem fenyegeti a hívő felfuvalkodás, amely Ezékiást is elérte. Isten próbára tesz, de nem hagy el: közben kitudódik, mi van a szívedben (31). Valóban hiszünk?
Zsidókhoz írt levél 10,19-39
327. dicséret