A szó bibliai értelmében „mennyei” érzés, ha az ember elvégezte az aznapi teendőit: nem akart többet elvégezni, mint ami azon a napon lehetséges volt, de mindent megtett azért, hogy az aznapi ne maradjon holnapra, mert akkor a feladat elvégezetlen maradhat. Személyes tapasztalatom, hogy a hűséges, tevékeny élet megszenteli az embert. Templommá, „szentéllyé” formálja testünket és életterünket, akárcsak a mai szakasz szerint a lévitákét. Ez a szentség egészen konkrét, bibliai és hétköznapi értelme. Egészen lehetetlen körülmények között gépelem ezeket a sorokat, de „mégis” teszem, mert a mai napon vagy most teszem, vagy már nem tehetem; ezért teszem, és közben adatik világosság, erő, vezetés, a lehetetlen lehetségessé válik, és a hűséges szolgálat megszentel. Így lesz tapasztalatunkká az a csoda, amiről pár verssel lejjebb szól az Ige: „Minden munkáját…Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki!” (21).
Zsidókhoz írt levél 9,15-28
325. dicséret
 

Szerző: refdunantul  2010.12.20. 04:00 komment

süti beállítások módosítása