Vannak kiemelt időszakai az életünknek, amikor az ember zavartalan örömmel él meg néhány napot, hetet. Ezek az életszakaszok többnyire nem a mindennapi teendőinkhez köthetők, de mindenképpen az Úrral való kapcsolatból fakadnak, mint most Ezékiás idejében. Ez az állapot a menny előíze. Ilyenkor az ember kilép a saját világából, túllép önmaga körein, és rácsodálkozik a „másra”, a másikra, mindenekelőtt az élő Istenre, és arra, akit Ő elküldött érettünk; míg végre rádöbben arra, hogy Isten Krisztus által megoldotta az életét. Ez az öröm igazi oka. „Tölts el magaddal, mennyei nagy örömmel.” (329. dicséret) Az ünnep közeledtével adassék nekünk ez az öröm, amely elkísér a hétköznapokban is.
Zsidókhoz írt levél 9,1-14
324. dicséret