A „21 gramm” c. film nyomasztó sűrítettséggel hoz elénk hatalmas kérdéseket. Egy baleset egymásba szövi három család életét. Ezernyi kérdés tódul ki belőlünk, miért történhetett meg ez a rettenetes baleset, „mennyiben van hatalmában az embernek az ő útja” (Jeremiás 10,23), lehet-e innen újra kezdeni, milyen büntetést érdemel a „vétkes” autós, aki „csak” elbámészkodott, és ezzel három ember halálát okozta, köztük két gyerekét, és megkaphatja-e az egyik elhunyt szívét valaki más…? Ezer sebtől vérző emberek, sebesült foglyok valamennyien, irgalomra, megváltásra várnak! Igénkben is erről van szó. A samáriaiak gondjaikba veszik a sebesült foglyokat, felöltöztetik, megetetik őket. Az irgalmas samaritánusnak, Jézus Krisztusnak az előképei ők (Lukács 10), akik a félholtra vert embert nem hagyják az út szélén elpusztulni, hanem gondoskodnak róla. Vannak olyan helyzetek, amikor nem arra kell törekedni, hogy megértsük a történések menetét, hanem akarjunk megbocsátani, terheket letenni, felépülni, újrakezdeni; még olyan helyzetekben is, amikor akkora a csapás, hogy az ember nem látja értelmét a „továbbnak”. Ezt az akarást csak az élő Istenbe vetett hit munkálhatja ki bennünk (Filippi 2,13).
Zsidókhoz írt levél 6,13-20
316. dicséret