Nem csak az a baj, hogy az ember hibát követ el, hanem az a nagyobb baj, hogy nem hajlandó beismerni ezt, még akkor sem, ha tévesztése láthatóan emberéletekbe került. Elismerni a hibát azt jelenti, hogy megalázom magam Isten és a másik ember előtt. Ezzel minden emberileg felépített eredményem borulhat, de közben csodát tapasztalok, mint Roboám, akiről elfordult az Isten haragja, amint megalázta magát. „Aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Máté 23,12) „Isten a kevélyeknek ellen áll, az alázatosaknak kegyelmet ad.” (Jakab 4,6) Ha Isten összetör: kegyelmes kezével nyúlt bele az életembe, hogy alázatra tanítson, Hozzá vezessen, és megnyerjen az örök életnek.
Róma 11,1-16
100. zsoltár