Devecserben és Kolontáron iszapot lapátoltunk egy teljes napon át. Elgondolkodtam, hogy mi értelme van így, ezzel a kis hatékonyságú módszerrel az önkéntes segítségnyújtásnak…? Rájöttem! Itt nem csak az iszap eltakarítása a lényeges, hanem a bajba jutottakkal való együtt szenvedés. Együtt kell hordozni az igát, meg kell tapasztalni mások nyomorúságát, és nem csak távolról segíteni: pénzt, adományokat küldeni. Az ember hordja az igát, ha látja, hogy mások sem dőzsölnek, miközben ő szenved, hanem velük együtt sírnak! Roboám nem ott téved elsősorban, hogy nem könnyít az igán; hanem ott véti el, hogy saját magát nem fogja igába, és ifjúi titánsággal csak saját korosztályára hallgat (8). Az ember lehet kemény másokhoz, ha magához még szigorúbb; ilyenkor követik őt a többiek, mert így hiteles a követelése. Isten Jézus Krisztusban nemcsak együtt szenvedett velünk, hanem önmagához volt a legszigorúbb, hogy rajtunk könyörülhessen.
Róma 10,1-13
488. dicséret
 

Szerző: refdunantul  2010.11.18. 04:00 komment

süti beállítások módosítása