Salamon, királysága kezdetén ezer égőáldozatot mutatott be az Úrnak! Belegondoltam a sorok mögött rejlő tényekbe, a szívemben felemás érzések támadtak. Micsoda „történés” lehetett ezer égőáldozat! Ezer állatot vágtak le az előírások szerint, vérüket az oltárra hintették, az áldozatot megnyúzták, szétdarabolták, a fejet, és a hájat elégették, a belet és a lábszárakat pedig elfüstölgették…micsoda mészárlás, mögötte micsoda Istenkép?! Az ember szeretne eleget tenni az Istennek: egy, száz, ezer, megszámlálhatatlan áldozattal; és éppen abban van nyomorúsága, hogy nem tud „eleget tenni”! Isten Krisztusban mindezt eltörölte, és Önmagát igazán megmutatva kinyilvánította, hogy elég nekünk az Ő kegyelme. Isten nélkül a modern ember „kiég”, a vallásos ember vég nélküli ügybuzgalmában „elég”, a hívő ember pedig rádöbben arra, hogy elég az Isten Krisztusban közölt kegyelme. Ettől kezdve bizonyossággal szolgál, és nem erőlködve teljesít; mindent megtesz, de szent nyugalommal tudja, hogy minden tette tökéletlen, ezért az Úr kiegészítésére szorul; az eredmény, az áldás, az üdvösség pedig mindenestől Felülről való ajándék.
Róma 3,21-31
441. dicséret