Rövid, tömör, mindent magába foglaló értékelése ez egy emberi életnek: „Dávid meghalt késő vénségében, betelve az élettel”. Mit jelent ez? Dávid engedelmesen elvégezte mindazt, amit az Úr rá bízott. Az Úr megbocsátott neki minden tévesztést, mert megbotlanak még a legkülönbek is (Ézsaiás 40,30). Jaj, ha megkaparnánk történelmi nagyjaink mindennapjait, mindegyiküknél találnánk hibát, emberi gyengeséget, csak mivel bennünket segítő példák ők, sokszor mítoszok (rosszabb esetben bálványok) ezért ezekről nem beszélünk. Betelt az élettel az, aki elvégezte feladatát, és mivel „tökéletes” e világban nincs, ezért tévesztéseire kegyelmet nyert. Betelt az élettel az, aki elégedett szívvel és hálával tekint vissza földi életére, miközben elmondja, nagyon szép volt, jó volt, nem csinálnám másként, legfeljebb jobban, mert az Úr útján jártam; ugyanakkor a búcsú perceiben már az életösztön ellenére sem kapaszkodik görcsösen az ittenibe, mert érzi, „elég volt itt”, ezért örömmel vágyik elköltözni és Krisztussal lenni, mert az sokkal inkább jobb mindennél (Filippi 1,23).
Róma 3,1-20
261. dicséret