Nyáron apró átalakítás volt a parókiánkon. Mivel a lelkészlakás nem nagy, okosan kellett megtalálni a változtatás módját, hogy ki tudjunk használni minden helyet. A mester több változatot  felrajzolt, de egyik sem tetszett: nem tudtam jobb megoldást, de éreztem, hogy nem leljük a legmegfelelőbbet. Egyik reggel, korán, egyszerre csak „beugrott” az igazi alaprajz. Azonnal éreztem, ennél nincs jobb, ezt kerestük. A mester is vita nélkül belátta, így kell átalakítani a belső teret, és nem másképp. Ez a gondolat, ötlet, onnan „Felülről” adatott. Mai szakaszunk kapcsán felmerülhet a „modern” emberben a kérdés: hogyan ad a Lélek tanácsot, akár tervrajzot: hát így! A mindennapokban is vezet, közben szentségével áthatja a hétköznapit. Rudolf Bohren hangsúlyozta, hogy a Szentlélekért mondott könyörgés jó „ötletek” (megoldások) formájában hallgattatik meg. Az Úr házának tervrajzát Dávid az Úrtól kapta. Dávid ezt átadta fiának, Salamonnak, ezekkel a szavakkal: „A tervrajz minden munkájára az Úr kezéből származó írás oktatott ki engem” (19). Töltse be Isten Lelke ne csak templomainkat, hanem mindennapjainkat is, hogy megtaláljuk mindenben az Ő útját, a neki tetsző megoldást.
Róma 2,1-10
119. zsoltár