Bízni az Úr ígéreteiben minden körülmények között. Ez a hit. Akkor is, amikor minden tapasztalatunk ellene mond az Isten szeretetének: ha nem cselekedné látható módon szabadítását (Dániel 3,18), akkor is hiszem, hogy Ő szabadító Úr. Ábrahám még remény nélkül is reménykedve hitt az Úr ígéreteiben (Róma 4,18). Dávid nem vette számba a húszéveseket, és az azon aluliakat, mert az Úr megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai (23). Nekünk mennyivel „könnyebb dolgunk van”, hiszen Isten a legnagyobb ígéretét már beteljesítette, elküldte a Megváltót! Mi már a beteljesedett ígéret gyermekei vagyunk. Ha csüggednék, megszólal bennem az Ige: „El ne feledkezz arról, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halálból…” (2Timóteus 2,8).
Róma 1,1-15
199. dicséret