Belegondolok abba, hogy mit éltek át a nagyszüleim, háborút megjárva, koldus szegényen tengődve; és milyen körülmények között élhetek én. Dávidnak a véres harc jutott, az előkészítés ideje; Salamonnak a békességes nyugodalom, és a látványos építkezés korszaka adatott (9). Persze a képlet nem ilyen egyszerű. Ez nem jelenti azt, hogy nagyapáink korában nehezebb volt, hanem inkább azt, hogy ma másként nehéz; nem azt jelenti, hogy csak háborús időkben lehet vért ontani, hanem azt, hogy a nyugalmas időszakban is lehet „véresen”, hibát hibára halmozni, miközben a nagy jólét elbizakodottá teszi az embert, és észre sem veszi, hogy elfordult az Úrtól. Salamonnal is ez történt. Az Isten embere alázattal elfogadja azt, ami „adatott” neki, és e kereten belül, az Úr akaratát kutatva küzd azért, hogy élete szebb, másokat boldogítóbb, és Isten dicsőségét szolgálóbb legyen. Fogj, neki és az Úr veled lesz. Áldott a mai napod, ha bármi apró dolgot tettél is, ebben a hitben és alázatban tetted. Akkor ma „csináltál” valamit, illetve általad ma elvégzett valamit az Úr! Én azért adok hálát, hogy a mai „terméketlen”, „hiábavaló” napon legalább ezt a tíz sort megírhattam.
Jelenések 19,1-10
436. dicséret