Döbbenetes igazságot fogalmaz meg Dávid: „Inkább essem az Úr kezébe, mert igen nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” Ez nem a bizalmatlanság bibliai megalapozása, hanem az Isten irgalmasságába vetett bizonyosság megvallása, ugyanakkor az ember illúziók nélküli szemlélete: annak meglátása, amilyen az ember, megváltás nélkül, Isten nézőpontjából, az Ő tökéletes világosságában. Ez az igazi antropológia. Kálvin szerint így függ össze Isten és önmagunk ismerete. Nem romantikus illúziókra van szükség önmagunkkal és a másik emberrel kapcsolatban, hanem újjászületésre, olyan valóságos megújulásra, amit csak az Isten képes elvégezni, ember soha. Az újjászületés nem az emberi nevelés hatékonyabbá tétele, hanem egy alapjaiban új ember születése a Szentlélek által: aki, noha nem tökéletes, de gondolkodásában, irányultságában, így szívében – érzéseiben, akartában, és egész életében új.
Jelenések 17
505. dicséret