Dávid, miután elhelyezték Isten ládáját a szent sátorban, megáldotta népét az Úr nevében, majd minden izraeli férfinak és nőnek kiosztott fejenként egy darab kenyeret, préselt datolyát, meg aszú szőlőt. Ezzel azt fejezte ki, hogy Isten áldása mindig konkrét, e világi javakban is megmutatkozik. Szeret az Isten, és ez láthatóvá lesz abban, hogy megadja mindennapi kenyerünket, és azt, hogy olajos korsónk soha nem ürül ki (de nem is lesz tele). Ezután hozzátehetjük, hogy itt a javakra úgy is tekinthetünk, hogy ami történik velem, az a javamra van, és készít az örök életre; az is, ha valamiben hiányt szenvedek. Hirdetni és magasztalni kell az Urat ezért (14): vagyis értelmes és hiteles bizonyságtételben továbbadni az Úr nagy dolgait, és magasztalni Őt ezért hálatelt szívvel.
Jelenések 12
471. dicséret