Itt nem csak az éneklés szolgálatáról, hanem az éneklés vezetéséről beszél az Ige. Szociometriának hívják a szociológia és a szociálpszichológia azon ágát, amely egy adott közösség, csoport történéseit, erőviszonyait, a tagok egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Magunk is tapasztaljuk, hogy az emberi közösségekben azonnal felmerülnek ezek az kérdések: kinek hol a helye a csoportban, és ki a fontosabb? Még Isten népe között is tetten érhető indulat ez. Zebedeus fiainak anyja az Isten országában is fontosnak tartja ezeket a kérdéseket, ezért kéri Jézustól, hogy fiai közvetlenül Jézus mellett ülhessenek odaát (Máté 20,21). Mai igerészünk a lévitai származásra visszavezetve igazolja, hogy Hémán, Ászáf, és Étán a kultuszi fő énekesek (18-32). A szentírót a korabeli szolgálati súrlódások indították arra, hogy tisztázza, kik a fő énekesek az istentiszteleten, és mi a különbség a lévita és a papi szolgálat között. De jó tudni, hogy Jézus Krisztus egyetlen és tökéletes engesztelő áldozata után (34) nem az emberi logika, indulat, érdek és önzés „rendje” érvényesül, hanem egy radikálisan és szentlelkesen új „szociometria”: lesznek az elsők utolsók, és az utolsók elsők…
Jelenések 5,11-14
251. dicséret