Többen elkészítik családfájukat. Ez történhet érdeklődésből, kutatási kedvből, az elődök megbecsüléséből; és abból a szándékból is, hogy olyan elődeink vannak, akikre büszkék lehetünk. Egy ismerősöm úgy fogalmazott, hogy „jelentéktelen” emberek az ősei, nincs mivel dicsekednie. Minden ember lehet jelentős a maga helyén, de ennek ellenére értjük, mire gondolt az illető. De jó tudni, hogy Istennek unokái nincsenek, csak gyermekei. A múlt, az elődök öröksége megbecsülendő érték, de rajtunk semmit nem segít, ha mi nem követjük az Urat. Ha pedig ők sem követték, akkor dicsekvésünk is csak földi, evilági. Az Isten élő Úr, akivel személyes kapcsolatba kerülhetünk. Minden itt kezdődik el, ezt pedig nekünk magunknak kell megélni, senki nem élheti meg helyettünk. Elődeink, akármilyen nemes életű emberek voltak, meghaltak. Jézus Krisztus azonban él, és ígérte, hogy övéi is élni fognak. Csak ez számít. A többi fa, szén, pozdorja. A Krónikák könyve ezt hangsúlyozza, és minden bibliai nemzetségtáblázat is.
Jelenések 2,18-29
464. dicséret