Egyik testvérünk három évet töltött Egyiptomban, mert a férje Kairóban kapott munkát. Elmondta, hogy ott értette meg a keresztyén üzenet krisztusi töltetét, és egyedülálló voltát: Krisztus szeretetével gyámolította, majd megváltotta az emberi életet, és ezzel meghirdette az emberi élet vitathatatlan tiszteletét. Innen kiindulva figyeljünk a mai igerészre. Az ószövetség legnehezebb fejezetei között tartjuk számon a Szentírás most olvasott szakaszát. Az Úr kéri, hogy Mózes álljon bosszút a Midianita népen. A harcosok megölik a népcsoport öt királyát, és minden férfit, majd az asszonyokkal, a gyermekekkel, és a nagy zsákmánnyal együtt hazatérnek. Mózes úgy érti az Úr szavát (!), hogy a midianita asszonyok bűnösök abban, hogy testi – lelki kísértést jelentettek Izráel népének (4Mózes 25), ezért a majdani harcosokat jelentő fiúgyermekekkel együtt lemészároltatja őket; csak az érintetlen leánygyermekek maradhatnak meg, és a zsákmány (!), amit az Úr utasításai szerint megtisztítanak és elosztanak. Jól értette meg Mózes az Úr akaratát? Egy bizonyos! Az Úr, az ószövetség évszázadain keresztül érkezett meg akaratának tökéletes kijelentéséig: ez Krisztus Jézus. Benne egyértelmű lett az Isten akarata, és az, hogy kicsoda az Úr! A mai szakasz is csak Krisztus felől érthető helyesen: Ne öljünk meg senkit, de „megöldökölhetjük” a magunk minden gyilkos indulatát a Szentlélek által.
Júdás 17-25
463. dicséret
 

Szerző: refdunantul  2010.09.17. 04:00 komment

süti beállítások módosítása