A vesszővel lehet suhintani, odacsapni, megvesszőzni valakit; de ha a vessző talajt fog, kivirágzik, bimbót fakaszt, virágot bont, és mandulát érlel, többé alkalmatlan a fenyítésre, helyette sokakat táplál. Valósággal kivirágzik egy élet, ha „talajra” talál. A vessző „életeleme” a talaj, e nélkül legfeljebb csak a vért tudja kiserkenteni valaki hátán. Az ember életeleme az Isten. Aki rádöbben erre, annak az is világossá lesz, hogy mire választotta ki őt az Úr, hol a helye, mi a feladata. Az ilyen ember „elemében” van, többé nem talajtalan, sőt másokat is erre az ismeretre segít. Rettenetes, ha valaki csak zúgolódni tud, mint itt Izráel fiai: még Áron vesszejének kivirágzása után sem látják Áron helyét és a maguk feladatát (27-28). Milyen az életed: vessző, vagy talajba gyökerezett, virágzó ág?
Titus 2,1-10
432. dicséret